A becsapott óriáskirály
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy gazdag úrfi. Ez az úrfi igen bátor volt, de meg volt benne a gazdagság átka is: még több pénzet akart. Egyszer aztán így szólt az apjának:
-Elmegyek, jóapám, feleséget keresek magamnak, hadd ne legyek én ilyen magányos!
De magában közben eképp gondolkodott: elveszek egy gazdag lányt, gondolom, sok lesz a hozománya!
-Jól van, - mondta az apa- menj, csak, menj. De aztán siess nekem,mert 3 hónapnál tovább nem bírom ki nélküled! Ha nem jössz vissza, meghelok, istenbiza!
Útra kel a fiú, s estefelé egy palotánál kopogtatott.
-Ki az?- szólt ki az őr.
-Gazdag úrfi vagyok, házastársat keresek- válaszol az fiú.
-Itt nem talál- mondja az őr,és rácsukja az ifjú orrára az ajtót.
Búsul a legény, de továbbmegy, míg egy kalyibához ér. Mit vol mit tenni, bekopog, mert már a szeme is kopogott az éhségtől. Hát, Uram, Teremtőm! Egy gyönyörű, karcsú, fekete hajú leány nyit ajtót, beljebbetessékeli, mondván:
-Ne maradjon kint, úrfi! Hűvös az este!
A legény megszólalni s bírt, csak bámult a lányra. Egészen lenyűgözte őt, és elhatározta, feleségül veszi, bármi áron. Már a hercegkisasszonyok se érdekelték, úgy belehabarodott a szép teremtésbe.Mikor magához tért, eképpen mutatkozott be:
-Szegény legény vagyok, szállást keresek, maradhatok-é?
-Persze,- szólt a leány- itt maradhat, nemsokára hazaér anyám, ő is szívesen látja majd.
-Köszönöm szépen, tubicám! Örök hálára kötelez! Ozt hol van az apja?
-Az apám?- kérdezte ijedten a lány, látszott, hogy meg volt rémülve- az apám nincs idehaza, vadászni ment. De nemsokára hazaér, úgyhiszem.
Egyszerre nagy zenebona támadt, szél süvített, verte a házat, a leány sikoltva borított rá egy vékát a legényre, mondván:
-Gyorsan úrfi! Ez az apám!
A legény csak akkor értett meg mindent, amikor egy feketehajú óriás lépett be, hátán 7 vadkannal. Ugyanis az óriás a leány apja volt, hasonlított is egymásra a szemük állása.
-Emberszag! -kiáltott az óriás- emberszegot érzek!
-Apám... hogy képzeled...- dadogott a lány- dehogy van itt ember... nincs itt senki...
-Na jó! Hiszek neked!- telepedett le a robosztus- de most már vacsorát, asszony! És megfúvott egy sípot. És no lám! Az ajtó kinyílt, és egy szelíd arcú, végtelenül sovány, takaros asszonyka lépett be az ajtón. Rögtön sürögni, forogni kezdett, és alig egy fertályóra alatt kész volt a 7 kövér vadkan.Letette őket az óriás elé, akihét szép nagy falattal eltüntette őket az utolsó morzsáig. Eztán fogta magát, s elaludt. Az asszony most egy kis csomagot szedett elő az szoknyájából, erdei gyümölcsök, kis kenyér és vaj volt benne, majd megvacsoráltak a lánnyal. Éjszaka a legény előmászott, és a konyhában találta a lányt. Zokogott.
-Miért zokog, kedvesem?- kérdi a legény.
-Csak azért, drága legény, mert szeretem magát!- felelte el-elcsukló hangon.
-Jajj, csak ez a baj? Hát én is szeretem magát, galambom!
-Igen-igen, csakhogy az apám az óriáskirály. Én meg az óriáshercegné! Egy óriáshoz akarnak hozzáadni feleségül! Hát nem szörnyű?
-Hajh, mi sem könnyebb ennél! Elszöktetlek!
-Miből fogunk élni? Várjuk tán, hogy a sült galamb a szánkba repüljön?
-Nem vagyok én olyan szegány,galambom! Van egy kis pénzecském, ne félj!
-Az apám haragudni fog...
-És aztán! Rajtam nem fog ki!
-Hát jó.De azért anyámtól elköszönök!
És ezzel berohant anyja szobájába. Az asszony egyetértett a fiatalokkal, engedte hát őket Isten hírével.
Amint hazaértek, bemutatta a lányt a fiú, az apjának. Örült az öreg, hogyne örült volna! Végre nősül a fia, ráadásul már nem annyira pénzéhes, mint volt! Ádását ata a fiatalokra. Hajj, de az óriás harmadnapra rájuk talált, és bárhogy ellenkezett a fiú, magával ragadta a lányt. Mikor a legény álruhában visszament lányért, már folyt a lakodalom. Búsult a legény, hogyan szerezze vissza! De aztán eszébe ötlött, hogy talán még nem végezték ela szertartást. Gyorsan kellett cselekednie: bármelyik pillanatban elhangozhat a szent szó: Igen! Így hát megkereste a vőlegényt, és ezt mondta neki:
-Ide figyelj, koma! Menjle a faluba, ijesztegess egy kicsit a házakban, akkor elhiszem, méltó vagy a hercegné kezére!
Le is ment az óriás, de közben a legény összeadta magát a vőfélyjel, és ráadásul a részeg király szeme láttára!
Itt véget is ért a történet. Ne legyetek soha olyanok, mint az óriáskirály, ne vonjátok meg mások szeretetét attól, akiket ő szeret, ne legyetek féltékenyek soha!
Vége!