Árvalányhaj

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, hol a luki nyúl éppen az üregbe búj, élt egy király. Ennek a királynak volt egy varázserővel telt hajú, 5 esztendős leánykája. A szakácsnő igen gonosz volt, és nagyon tetszett neki a lány haja. Tervet főzött, és mivel boszorkány volt, készített egy felejtő főzetet, minek az ellenszere a nefelejcs volt. A lányka reggelijébe keverte, majd elküldte lovagolni. A kislány útközben mindent elfelejtett, s mivel azt se tudta, kicsodamicsoda, reá esteledett. Betért a legközelebbi házacskába, ahol a szakácsnő lakott. A főzet jól hatott, semmire sem emléketett a nőből. A szakács majd kiugrott abból a bibrcsókos bőréből örömében, mikor meglátta. Időközben a király meghalt, belehalt kislánya eltűnésébe. A sírján nefelejcs kezdett növekedni. Ettől kezdve a boszi volt a kisleány anyja, s az erdőben laktak. A boszorkány kitulajdonította a szegénykét. Mosogatnia, sepernie kellett, meg volt mondva, mit hordjon, mit csináljon derekát verdeső hajával. Egy akarata volt, a hajához a banya sehogy se nyúlhatott. Hiába hitte, hogy az anyja a szakácsnő, nem engedte a haja közelébe. Megérzése volt ugyanis, a főzet hibájából, ez az asszony valamit akar a hajával! Végül az egyik reggelen le volt vágva gyönyörű haja. Fut az anyjához sírva, mit történt vele? A boszorkány azt hazudta, nem tudja. Dehogynem tudta! Ő vágta le! A levágott hajat elásta, hogy az immár árva királyi sarj ne találja meg. Egyik nap elküldte a lányt csavarogni, hogy ő biztonságban kísérletezhessen a hajjal. De jaj! Amint a kislány eltűnt az erdőben, a boszorkány rohant ki a kertbe. Hát mit lát! A hajból egy igen furcsa növény nőtt, olyan volt, mint ha haj lenne. Ez a növény az árvalányhaj. Innen származik, az árva királylány hajából. Ma már védett, mert lassacskán elfogy a haj. Visszatérve történetünkhöz: mérgelődött a boszi, de nem tehetett semmit. A lány eközben eltévedt, végül egy sírnál kötött ki, az apja sírjánál. S mivel kíváncsi volt, leszedte a tetején nőtt virágot, beleszagolt, és... hirtelen minden, de minden eszébe jutott. Rohant az udvarba, ahol óriási éljenzés fogadta. A boszorkányt katonák fogták el, és tömlöcbe vetették.

 Kedves Gyerekek! Ha felnőttök, ne legyetek se boszik, se királylányok, álljatok ki az igazatok mellett, ne hagyjátok befolyásolni magatokat!

Vége!!